Amikor panaszkodsz, komoly okod van rá? Gyakran panaszkodsz? Eltelt már egy hónap azóta, hogy utoljára panaszkodtál? Ha boldog ember akarsz lenni, aki ura a gondolatainak, és elkezdte terv szerint élni az életét, nagyon magasra kell tenni az ingerküszöbödet annak tekintetében, hogy mi késztet rá, hogy hangot adj szomorúságodnak, fájdalmadnak és elégedetlenségednek. Legtöbbünknél sajnos a panaszkodásra nem csak súlyos esetekben kerül sor. A dolgok sokszor nem olyan rosszak, hogy szomorúságnak, fájdalomnak vagy elégedetlenségnek kellene hangot adnunk, de gyárilag erre vagyunk beállítva, így működünk. Naponta több tucatszor nyafogunk az időjárás, a házastársunk, a munkánk, a testünk, a barátaink, a pénzünk, és még ki tudja, mi miatt. De csak kevesen ismerjük fel, hogy milyen sok is a panasz.
A szavak a szánkból törnek elő, ezért a fülünkkel biztosan halljuk őket. De valami miatt nem értékeljük panaszként. A panaszkodást hasonlíthatjuk a rossz lehelethez. Ha más szájából jön, észrevesszük, de ha a sajátunkból, akkor soha. És most, hogy panaszmentessé szeretnél válni, elkezded észrevenni, mikor panaszkodsz. Ha elkezded egyik csuklódról a másikra rakosgatni a hajgumit, észreveszed, mennyit sopánkodsz. Eddig a pontig bizonyára meg voltál győződve arról, hogy te aztán tényleg nem panaszkodsz, vagy legalábbis nem sokat. Bizonyára azt hiszed, csak akkor siránkozol, ha jogos sérelem ér.
