Figyeljünk
arra, amit a testünk mond!
A tünet olyan, akár egy ajtó önmagunkra. Minden tünet
azt jelzi, hogy a testünk kommunikálni akar valamit; olyan, akár egy szó vagy
üzenet.
Jusson eszünkbe, hogy a szimptóma (tünet) „egybeesést”
jelent, vagyis, ha odafigyelünk rá, és minden körülményre, amelyek
összejöttek, illetve egybeestek, azzal tulajdonképpen meghallhatjuk, mit mond
a testünk.
|
Ha megértjük, milyen témát, nehézséget képvisel,
beléphetünk ezen az ajtón, és továbbhaladhatunk a következőig, egyre mélyebbre
hatolva, amíg végül megtaláljuk az eredendő okot.
Szintén ne feledjük, hogy a tünetek valami olyasminek
a kifejeződései, ami már egy jó ideje történt vagy kezdődött – általában két
évvel ezelőtt, vagy annál is régebben. Emlékezzünk hát vissza, és keressük meg,
mikor kezdtük el elfojtani, letagadni vagy figyelmen kívül hagyni az
érzéseinket.
Amikor a tüneteinkre hallgatunk, nem mindig kapunk
tiszta üzenetet. Lehet, hogy valamilyen érzésünk támad, vagy beugrik egy kép,
amelyet nem értünk teljesen – mintha egy álomból származna. Tartsuk meg a
gondolatainkban. Lehet, hogy megváltozik, átalakul vagy kitisztul.
Párbeszéd
Testünkkel párbeszédet, azaz kétoldali
kommunikációt is folytathatunk. Kezdjük azzal, hogy fekvő vagy ülő
testhelyzetben elcsendesedünk, és mélyen ellazult állapotba kerülünk. Segíthet, ha a kezünket rátesszük a fájó testrészünkre. Fókuszáljunk az ott
összpontosuló fájdalomra vagy konfliktusra, és járjuk körbe gondolatban.
Elménket irányítsuk az érintett testrészre, aztán tegyük fel magunknak a
kérdést, hogy: „Mit akar mondani nekem ez a betegség vagy probléma?”,
illetve „Mire van szüksége lényem ezen részének?” Eltarthat egy ideig,
mire választ kapunk, ezért csak maradjunk csendben és fókuszáljunk. Igyekezzünk
nem mi „kigondolni” egy választ, ehelyett hagyjuk, hogy az érzések, képek
és gondolatok önmaguktól, spontán módon jelentkezzenek. Ne ítéljünk el és
utasítsunk vissza semmit, ami felmerül, akkor se, ha nem értjük. Fogadjuk el,
bármi is érkezzen.
 |
Ha beugrik valamilyen kép, vagy egyszerűen „érezzük”
a választ, tegyünk fel egy újabb kérdést. Ilyen módon oda-vissza haladhatunk,
és párbeszédet folytathatunk az adott testrésszel, minden egyes érzésre vagy
képre egy újabb kérdéssel reagálva.
Ha végeztünk, írjunk le mindent, amit tapasztaltunk,
hogy ne felejtsük el, és a nap folyamán újra és újra visszatérhessünk hozzá.
A kreatív vizualizáció gyakorlata segítségünkre lesz
ebben.
Megerősítések
A megerősítések a párbeszéd egy másik lehetséges
formáját képviselik, és nagyon alkalmasak arra, hogy megváltoztassuk, átírjuk
rejtett vagy rögzült gondolkodási mintáinkat. Rendszerint negatív aspektusainkat szoktuk megerősíteni. Panaszkodunk, hogy híján vagyunk a szeretetnek vagy az egészségnek,
felrójuk magunknak gyengeségeinket és ostobaságainkat, és olyanokat mondunk,
hogy: „Erre képtelen vagyok” vagy „Sosincs elég energiám” vagy „Mindig
elhibázom”. Sőt, még akkor is a negatív oldalt erősítjük, ha azt mondjuk: „Nem
leszek mérges.” Ezzel pedig létrehozunk
egy mentális vagy viselkedési mintát, amely fenntartja az eredeti gondolatot.
A tudatos megerősítések segítenek újraprogramozni az elmét azáltal, hogy más irányba csatornázzák az
energiát. Ahelyett, hogy az „engem senki sem szeret” elmeállapotot
tartanánk fenn, megfordíthatjuk, és létrehozhatunk egy „minden szeretetet
megkapok, amire szükségem van” gondolkodásmódot. Nagyon könnyű megmaradni a
régi gondolkodási mintákban, és belesüppedni az önsajnálat és a depresszió
mocsarába. A megerősítések olyanok, akár egy létra fokai, amelyeken át
felmászhatunk a józanság és az önelfogadás világába.
A megerősítések ismételgetése kezdetben nagyon
felszínesnek tűnhet, mintha csak üres szólamokat fújnánk, hogy ne kelljen
szembenéznünk a valósággal (főleg, ha nem érezzük jól magunkat, és még
mindig fájdalmaink vannak). De ne feledjük, a testünk hall minket,
úgyhogy bízzunk benne, hogy a dolog működni fog. Csupán arról van szó, hogy ez
eltarthat egy ideig.
Ezt az időt rövidíthetjük le, mélyíthetjük el a megerősítéseket a Panaszmentes Világ karkötő tudatos alkalmazásával.
A megerősítések nem csupán pozitív alternatívát
jelentenek, de abban is segítenek, hogy tisztábban lássuk önmagunkat. Ha
például fogyni szeretnénk, a következő megerősítés jó szolgálatot tehet:
„Testem napról napra egyre karcsúbb és egészségesebb.” Ha ezt ismételgetjük
a nap folyamán, sokkal tudatosabban érzékeljük majd, mikor gyengülünk el, és
nyúlunk a csokoládé vagy valamilyen más édesség után. Az ilyen típusú tetteink
hangsúlyt kapnak, hiszen nem lesznek többé összhangban azzal a viselkedéssel,
amelyet a szavainkkal megerősítünk. Emellett azt is észre fogjuk venni, hogy
jobban érezzük magunkat a bőrünkben, hiszen a változás iránti vágyunkat
támogatjuk, és ennek beteljesüléséért munkálkodunk.
Küldjünk szeretetet!
Most, hogy tudjuk, miként reagál a testünk a negatív
gondolkodásra és a pozitív megerősítésekre, itt az ideje, hogy szeretetet
küldjünk neki, magunknak vagy a fájó részeknek. Egyszerűen árasszuk el az adott
testrészt vagy területet szeretetteljes gondolatokkal – olyan gondolatokkal,
amilyeneket a szeretteink iránt táplálunk.
Öleljük át, burkoljuk be a testünket szeretettel.
Tegyünk így egy ideig, és figyeljük meg, mi történik.
A http://edesviz.hu/hu/ezo_magazin/rovat/Gyógyító/cikk alapján